Nyilván mindenki, aki huzamosabb ideje néz egy sportot, előbb-utóbb megkedvel egy pilótát, majd később elkezd annak szurkolni. Nos, én a F1-es "pályafutásom" kapcsán Michael Schumachert választottam annak az embernek, akinek szurkolok (még ma is, pedig visszavonult - én viszont szorítok, hogy úgy sikerüljön az életben minden, ahogy azt ő eltervezi).
2000 tájékán kezdtem el F1-et nézni (bár voltak előtte is futamok, azokra haloványan emlékszem). Ekkor 7-8 éves lehettem. Aztán megfogott az, hogy egy piros és egy fekete autó egymást kergeti, és nagyon megtetszett ez a fajta kergetés. Amikor olvastam a feliratokat: Schumacher és Häkkinen, na mondom, ezt a két nevet alaposan megjegyzem. Az első két futamon még csak úgy odakapcsoltam a TV-t, de azok után már folyamatosan vártam, reklámokat, előzeteseket kibírva.
Miért is kezdtem el Michaelnek szurkolni? Sokan azt vágnák a fejemhez, hogy azért, mert állandóan nyert. Nyert. De miért? Erre néhány ember zsigerből rávágná, hogy csak azért, mert a Ferrarinál nem hagyták Barrichellót ellene versenyezni, és minden szabály őt segítette. Ezt véleményem szerint ma már csak a legnagyobb tudatlanok, illetve a legnagyobb antik hangoztatják.
Amikor én F1-et kezdtem nézni, Michael és Mika (Häkkinen) felváltva nyerték a futamokat, és tetszett, amit művelnek. Tetszett az, hogy tisztelik egymást, hogy pályán kőkemény ellenfelek, de soha nem mennek el odáig, hogy ócsárolják egymást. Akkor mégis miért Michael, miért nem Mika? Nos, engem először az fogott meg, amikor beérte győzelmek tekintetében a nagy Ayrton Sennát (anyukám nagy Senna-drukker volt, Senna halála óta épp csak belepillant a futamokba). Akkor nyilvánosság előtt is megmutatta, hogy ő igazából egy érzelmes ember (elég sokszor vágták a fejéhez, hogy arrogáns, szívtelen "német"). Ettől a ponttól kezdve pedig fokozatosan javult a teljesítménye (abban a szezonban).
Ekkor fogtam fel azt, hogy ennek a sportnak nem csak a technikai oldala erős, hanem a pszichológiai oldala is. Hihetetlen nyomás alatt vannak a versenyzők - és ez a sport nem abból áll, hogy 20-22 autó kergeti egymást ötvenX körön keresztül. Rendkívüli munka folyik, melyből a pilóták és a csapat többi tagja egyaránt kiveszik a részüket - és ez az a dolog, amiből Michael (és a Ferrari) toronymagasan kiemelkedett. Olyan módon együttműködtek, hogy az valami zseniális (oké, persze aki '96 óta nézi az F1-et, annak az nem újdonság, hiszen akkor Michael már a Ferrarinál volt, és tudta, hogy szoros a kapcsolatuk, de nekem anno ez új volt). Az egyik kedvenc futamom mai napig a 2000-es Japán GP (emlékszem majdnem minden részletére). Amikor Schumi megnyerte a hőn áhított VB-címet, a harmadik VB-címét, az elsőt a Ferrarival, és megszakadt a 3 éven át tartó pechszériája. Abban a pillanatban döntöttem el, hogy én hivatalosan is Schumacher-rajongó leszek (és vagyok a mai napig).
Jött 2001, ahol Magyarországon megnyerte a VB-t, és aminek hihetetlenül örültem (4 VB-cím, gondoltam, ez nem semmi). Aztán jött 2002, a hatalmas fölények éve, Franciaország, Kimi hibája, és az ötödik VB (amivel beérte a nagy Fangiót). 2003-ban, egy eléggé nehéz és megizzasztó év végén ünnepelhette Schumi a hatodik VB-címét. Majd jött 2004 - ahol Schumi megszerezte a hetediket. Hetet! A mágikus számot.
Aztán jött 2005. Sajnos először fordult elő, hogy pár futamon elaludtam, ha már Schumi nem volt versenyben (emlékszem, a Török GP-t pl. átaludtam). Elég keserű volt ez az év, győzelmektől, jó helyezésektől mentes (egy győzelem volt, az a bizonyos Indianapolis-i, de ez elég "csonka" győzelem volt). Michael autóján már a szezon elején látszott, hogy nem veheti fel a versenyt a nagyokkal, és miután hivatalosan is kiesett a VB-címért folytatott harcból, én akkor sem adtam fel. Egy olyan autóval, aminek a futam végére gumija nem volt, csak folyékony "valamije", egy olyan autóval, amit hatszor körbe lehetett autózni, egy olyan autóval harmadik helyezést szedett össze a világbajnoki pontversenyben. Ez számomra még Alonso VB-címénél is nagyobb, jobb eredmény (a mai napig fent tartom azt az állításomat, miszerint a mai mezőnyből egy pilóta sem tudott volna harmadik lenni azzal az autóval).
2006 - a búcsú éve. Úgy indultam neki, hogy belül éreztem - nem sokáig lesz tovább. Egyrészt nagyon sokan hangoztatták a "Kimi-Ferrari" pletykát, másrészt pedig Schumi biológiai órája is járt. 2006 amolyan Schumacheres év volt, pedig nem nyerte meg a VB-t. Miért mondom ezt? 25 pont hátrány a szezon felénél, nem úgy tűnt, hogy a Renault-t bárki megverheti. 2006, Monza: Schumi bejelenti, hogy visszavonul, helyére Kimit szerződtetik, és 2 pontra megközelíti Alonsót a pontversenyben. Hatalmas üresség abban a pillanatban - kinek szurkoljak, ha ő elmegy? De aztán úgy gondoltam, ez a kérdés még ráér, szorítok neki, amíg esélye van a VB-címre. Aztán jött 2006, Kína. Esélytelenül nyert. Megmutatta, miért is jó esőben, illetve felszáradó pályán, igazi "schumacheritással" gázolt át a mezőnyön, megverve a toronymagas esélyes Renault-kat. Aztán jött 2006, Japán - ahol elszállt a motor, és ezzel együtt az összes reményem. Elméletileg volt még esélye Michaelnek a bajnoki címre, de ez csak akkor lett volna lehetséges, ha Alonso kiesik, és ő nyer. Tudtam, hogy a Renault-sok rámennek a biztonságra, és Alonsonak nem lesz nagy kunszt végiggurulni az első nyolc hely valamelyikén, így Michael VB-címéről lemondtam, de szorítottam neki, hogy az utolsó futama jól sikerüljön.
2006, Brazília. Megkezdődött a felvezető kör, majd a verseny. Schumi már a rajtnál olyan agresszív volt, amilyen én sosem leszek F1 Challenge-ben. Aztán defekt... defekt. Schumi szép lassan jött a boxba, kerékcsere, benzin, és Massa elé, de majdnem körhátrányba. És innen indult meg a show! Úgy rágta át magát a mezőnyön, hogy erre hasonlatok nincsenek. Miután átrágta magát a kisebb autókon, megelőzte Heidfeldet, Kubicát, Barrichellót, Fisichellát, és jött Räikkönen. Az az ember, aki a Ferrarinál végül az utódja lett. Kimi zseniálisan védte a pozícióját, Michael ezt megunta - gyakorlatilag felmászott a palánkra, és minden idők egyik legzseniálisabb előzését mutatva elment Kimi mellett. Jött az utolsó előtti kör, ahol Michael (a biztonság kedvéért) leggyorsabb kört futott, majd meglátta pályafutása utolsó kockás zászlaját, és visszavonult.
Röviden összefoglalva (igen, RÖVIDEN! :D) ennyi az, amit én átéltem. Ha valaki azt mondja Schumira, hogy csak azért nyert, mert jó volt az autó, annak odaadom a Brazil GP-t (persze, hogy megvan), és nézze meg, honnan jött föl hova! Ez az ember tömény zsenialitás és szeretet. Hát ezért szurkoltam neki: kiváló sportember, versenyző, és ember.
Majdnem elfelejtettem: egyik kedves ismerősömnek, Vígh Grétának Michael Schumacher - Száguldás Kerpentől a szívünkig című könyvét ajánlom mindenkinek. Hatalmas könyvet írt, melyben én, és néhány szurkolótársam is közreműködtünk (én pl. egy levelet írtam benne). Borzalmasan jó könyv, sok dolgot leír, sok "Miért" kérdést is megválaszol, és mindezt Gréta hamisítatlan humorával (tényleg jópofa a csaj :P).
Ez az én véleményem, és mindenkinek abszolút a saját dolga, hogy kinek szurkol. Én elfogadom azt, ha valaki Alonso-drukker, elfogadom azt, ha valaki Kimi-drukker, ha valaki Hamiltonnak, Massának, vagy bárkinek szurkol. Nekem csak azokkal a szurkolókkal van bajom, akik semmi hozzáértéssel fikázzák a másik pilótát egy rossz verseny után, a kedvencüket meg istenítik... Az értelmes szurkolókkal semmi bajom sincs!
